Az interneten terjedő hamis román érvek a "Dákoromán" elméletről, és azok módszeres cáfolata
Az interneten terjedő hamis román érvek a "Dákoromán" elméletről, és azok módszeres cáfolata
Üdvözlök mindenkit, ezt a bejegyzést azért hozom létre, mert többször látni az interneten olyan "érveket" amik a Dákoromán elméletet hivatottak igazolni, és bár utánuk járni igen csak nehéz, de ha az ember ismeri a középkori krónikákat, az érvek mindegyike könnyen cáfolhatóvá válik. Ebben a posztban, az interneten megtalálható román "érveket" szeretném megcáfolni egyesével. Szeretném még megemlíteni, hogy ebben a posztban csak az írásos emlékekre hivatkozó román "érveket" szeretném megcáfolni, a román régészeti hamisításokat egy külön posztba fogom összegyűjteni, és cáfolni. Valamint az Anonymus és Kézai krónikát sem szeretném itt külön elemezni, hiszen azok Román állításaira már rengeteg cáfolat megjelent remek magyar történészektől, mint Kristó Gyula vagy Györffy György.
Nézzük az érveket, és azok cáfolatait pontról, pontra:
1.) Egy Elwangeni Emmerich által Grimaldusnak, Szent Gallen apátjának írt, 860 körül keletkezett ősi levélben a Dunától északra élő vlachokról (valachiakról), valamint németekről, szarmatákról és alánokról van szó.
Itt egy ferdítéssel állunk szemben, mert valószínűleg már a sokadik módosított sztoriját olvashatta az illető, mivel a szöveg nem "Vlachokat" hanem Dákokat említ.
A szöveg: "gentes innumeras... Sunt his Germanique truces et Sarmata bellax-atque Getae nec non Bastarnae semina gentis-Dacorumque manus et Martia pectori Alani" = "Számtalan nemzet... Vannak a vad germánok és a szarmaták és a bátor geták, és ezek nem csak a Bastarna nemzet magvai - ezek a a dákok kezei és a Mars az alánok mellén."
Nos ha valaki elolvassa a szöveget, akkor a napnál is világosabb, hogy a szöveg nem a 860-as eseményeket írja le, mivel szerepelnek az Alánok, Szarmaták és Basztarnák is, hanem valamikor a 3. század körüli időszakot, amikor a területen még vannak írott források nem latinosodott "szabad dákokra", valamint a szarmatákra, basztarnákra, és az alánokra is.
Tehát, az első "érv" egy tudatos félremagyarázás.
2.) A 787-es nikaiai zsinaton a következő személyt jelölik a 73. helyen: "Ursus Avaritianensium ecclesiae episcopus."; Az avarok (azaz az avarok által uralt nép) püspökének neve, Ursus román eredetű.
Ez az "érv" jól hangzik, de ha odarakjuk mellé a kontextust, akkor fény derült az igazságra. Valóban volt egy ilyen nevű aláírója a zsinatnak, de nézzük meg kik voltak körülötte:
- “Ioannes episcopus sanctae ecclesiae Salonentianae”
- “Laurentius episcopus sanctae Absartianensis ecclesiae”
- “Ursus episcopus Avaritianensium ecclesiae”
- “Ioannes episcopus Decateron”
Ursus körül a Dalmáciai püspökségek vezetői vannak, ami azért nagyon érdekes, mert a zsinatokat a püspökök mindig a püspökségük megalapításának dátuma szerinti sorrendben írták alá. Azaz a román érv szerint, ezt a "román egyházat" valahogy pont úgy alapították, hogy bekavarták a Dalmáciai püspökségek alapításának idejére. Ez igen csak egyedülálló és szokatlan lenne, de nézzük tovább.
A Dalmáciai püspökségek alapításáról, bővebben a 8. században írt Chronicon Gradense számol be, ahol többek között a Ráb városának püspökségét az alábbi módon nevezi: "Avonciensis ecclesia" vagy "Avoriciensis ecclesi". A név elég hasonló ahogy az látszik is, és minő érdekesség, a négy Dalmáciai püspökség közül valóban csak Ráb városának a püspöke hiányozna az aláírók közül, ha a román "érv" igaz, hiszen a sorrend így nézne ki:
- Salonai Ioannes
- Osori Laurentius
- a rejtélyes "román" püspök
- Kotori Ioannes
Mivel akkoriban a 4 dalmát püspöki központ (alapítási sorrendben) Salona, Osor, Ráb és Kotor voltak.
Ha még tovább megyünk, akkor pedig egy nagyon érdekes dolgot találunk. Vajon ki volt Ráb városának a püspöke pont a zsinat idején? Ursus...
Tehát ez nem valamiféle titkos Avar/Román püspökség, hanem egy jól adatolható Rábi püspökség, amit akkoriban így hívtak.
Tehát a második "érv" egy tudatos ferdítés.
3.) Jansen Enikel 1277-ben Bécsben írt Weltchronikja említi, hogy Nagy Károly keleti hadjáratra indult (a 8. század körül), és vlachokkal találkozott.
Itt ismét, egy kontextusból kiragadott mondattal (sokkal inkább félmondattal) van dolgunk.
A kérdéses szövegrész így néz ki:
"Ekkor elindult a hős [I. (Nagy) Károly frank császár] Magyarország felé és megkezdte a keresztény hitre térítést, Magyarországtól egészen a Vlachokig. [Szövegben: Walachen, szóval inkább: Wallachiáig] Ott maradt ő és serege. Ez a tenger közelében volt. Ígéretet tett az ő asszonyának, Hogy ha tíz évig távol lenne tőle, Továbbra is hű marad, Amíg ő hírül adna neki, Hogy szenvedélyesen életéért kell küzdenie Az úton. Amikor azonban biztonságban beért Tíz évvel később, Magyarországra, Aachenben nagy szégyen támadt. Amikor túl sokáig volt távol, Felháborodás és lángok támadtak Az egész országban."
(Az egész krónikában egyedül itt szerepelnek, Vlachok vagy bármi rájuk utaló ország, város stb.)
Nos, a szövegből kitűnik, hogy nem "Vlachokkal találkozik" a frank uralkodó, ahogy azt a románok állítják, hanem csak meg van adva a Havasalföldi fejedelemség, középkori nevén Wallachia, mint földrajzi terület azért, hogy az akkori olvasó is értse, hogy miről van szó. Ugyan így Magyarország is, hiszen nem létezett még akkor Magyarország sem. Nagy Károly bőven a magyar honfoglalás előtt halt meg. (Uralkodott: 768. október 9. – 814. január 28.) Szóval ebben a szövegben is a középkorban jól ismert "visszavetítést" alkalmazata az író, az érthetőség kedvéért, és nem valamiféle titkos román államot írt le. Azt pedig nem is érdemes megemlíteni, hogy Nagy Károly soha nem vezetett olyan keleti hadjáratot mint Erdély, szóval az egész történet tulajdonképpen csak egy mese.
Tehát ez az érv is egy tudatos félremagyarázása a szövegnek.
4.) Nyesztor-krónika, vagy más néven a "Régmúlt idők elbeszélése" (Kijev, 1097-1110), amely a 862 és 1110 közötti eseményekről szól, megemlíti, hogy a vlachok megtámadták és leigázták a Dunától északra élő szlávokat, és letelepedtek közöttük, valamint, hogy ezeket a vlachokat a magyarok űzik el.
A híres nesztor krónika is a románok egy szeretett "érve", de nézzük a cáfolatot:
A rész amit szeretnek kiragadni a románok:
"A 6406. (898.) évben vonultak a magyarok (ugri) Kijev mellett a hegyen, amelyet most Ugorszkojének (Ugors’koe) neveznek, és a Dnyeperhez érkezvén felállí tották sátraikat; mert úgy vándoroltak, mint most a kunok (polovci). Kelet felől ideérkezve átkeltek a nagy hegyeken, amelyeket Magyar (Ugors’kia) hegyeknek [= Kárpátok] neveznek, és hadakozni kezdtek az ott élő volohokkal és szlávokkal. Azelőtt ugyanis szlávok éltek ott, és a volohok elfoglalták a szlávok földjét, azután pedig a magyarok (ugri) elűzték a volohokat, és örökölték azt a földet, és letelepedtek a szlávok közé, behódoltatván őket maguknak, és ettől kezdve nevezték azt a földet Magyarnak (Ugor’ska) [= Magyarország]. És hadakozni kezdtek a magyarok a görögökkel, és behódoltatták a Thrák- és Makedónföldet (Frač’sku és Makidon’sku) egészen Szalonikiig (do Selunja)."
Na most aztán lebuktunk, ott vannak a Románok vége!!
Várjunk csak, mit is ír még a krónika ezekről a volohokról?
"A ljahok (ljachove, Lengyelek) és a poroszok (prusi), a csúdok a Varég [= Balti]-tenger mellett élnek. E tenger mentén élnek a varégok (varjazi): innen keletre – Sém birtokáig, de ugyanazon tenger mentén nyugatra is élnek – az angol és voloh földekig. Ugyancsak Jáfet nemzetségét alkotják a varégok, a svédek (svei), a norvégok (urmane), a gótok (gote), a ruszok (rus’), az angolok (agnjane), a galícsánok (galičane), a volohok (volchva), a rómaiak (rimljane, Olaszok), a németek (nĕmci), a karolingek (korljazi, Lotharingia), a velenceiek (ven’dici), a genovaiak (frjagove ) és mások, ezek nyugatról déli irányban telepedtek le, és szomszédosak Hám törzsével."
Így van, a Voloh földek az angolok közelében vannak, szóval a "Volohok" azok nem a Románok, hanem a Frankok, vagyis inkább a Franciák. A krónika amit itt megemlít az pedig nem más mint amikor Árpádék felszámolják a Frank fennhatóságot a Kárpátmedencében. Ezért is van az, hogy a Magyarok nem a "Volohok" közé, hanem a Szlávok közé telepednek le. Egyébként ami még fontos, hogy a krónika szerint, a szláv őshaza, az a Kárpát medence, és a Frank betöréssel akarja magyarázni, a Szláv népek szétvándorlását, ezt egy másik részben, jobban leírja:
"Sok idő múltán a szlávok (slovĕni) a Duna mentén telepedtek meg, ahol most az Ugor- (Ugors’ka [= Magyar-]) és Bolgárföld van. Ezeknek a szlávoknak az utódai szétszéledtek a földön, és arról a helyről kapták a nevüket, ahol megtelepedtek. Így azokat, akik a Morava folyó mentén telepedtek le, morváknak (morava) nevezték el, a többieket pedig cseheknek nevezték. És a fehér horvátok (chrovate bĕlii), a szerbek (sereb’) és a szlovének (chorutane) ugyanazok a szlávok. Amikor a volohok rátámadtak a Duna menti szlávokra, letelepedtek közöttük, és sanyargatták őket, akkor ezek a szlávok a Visztulához vándoroltak, és a ljah (ljachove) nevet kapták. Ezen ljahokról kapták a nevüket a poljanok (poljane), más ljahok pedig luticsoknak (lutiči), mások mazoviaiaknak (mazovšane), és megint mások pedig pomorjanoknak (pomorjane ’tenger mellett élők’) nevezték magukat."
Nem mellesleg, a krónika egyértelműen nem helyi népességnek írja le a Volohokat, szóval nem értem, ez miért támasztaná alá a Dákoromán teóriát?
Egyébként, a Voloh = Frank/Francia azonosítást a külföldi történészek többsége is támogatja, sőt a krónika legelismertebb elemzői is ezt vallják, mint pl: D. S. Likhachev vagy O. V. Tvorogov
Tehát ez az érv, is egy román félremagyarázás.
5.) A Descriptio Europæ Orientalis, amelyet egy francia szerzetes írt 1308-ban, és amelyet 1913-ban fedeztek fel a párizsi könyvtárban, tíz vlach királyt említ, akiket a Árpád magyarjai győznek le.
Ismét egy "rendkívül hiteles" krónikával állunk szembe, a Descriptio Europæ Orientalis-al. Nem szeretnék túl sokat írni erről, inkább csak kiemelek pár részt belőle és mindenki döntse el, hogy mennyire tartja hitelesnek a művet. (szerintem egyáltalán nem az)
"ennek [Bulgária] a birodalomnak a közepén keresztülhalad a Duna folyó is, amely olymódon növekszik meg a beléömlő vizek sokaságától, hogy egyik-másik helyen szélessége a tizennégy mérföldet is eléri. Igen sok egyszarvú, tigris, és hód él ezen a területen, amely nem is túl hegyes, nem is nagyon sík, mégis néhol vannak feltűnően magas hegyéi és sok síksága."
"Ezt a tartományt pedig azért mondják Albániának, mert ennek a vidéknek a lakosai fehér hajjal születnek. A kutyák itt olyan roppant nagyok és annyira vadak, hogy oroszlánokat is öltek; mert elbeszéli Plinius is, hogy az albánok küldtek egy kutyát Nagy Sándornak, amely az arénában oroszlán, elefánt és bika felett diadalmaskodott. A szemeik különböző színűek, de a pupillájuk kékesszürke, úgyhogy jobban látnak éjjel, mint nappal, és ezért nagy tolvajok, és éjszaka ugyanúgy járnak-kelnek, mint nappal."
"A'második Thesszália, amelyet Thesszaíosz királyról neveznek így. Ez a vidék pedig nagyon tágas és gazdag, miért is egészen a mai napig megőrizte magának a királyság nevet," ugyánis thesszaloniki királyságnak hívják. Itt van az a híres város,, amelyet Thesszalonikének hívnak, és amelyről az egész vidék a nevét kapta; ennek igen nagy. tengeri kikötője van.- Itt van az egykor Apollónak szentelt Parnasszosz hegy is. Most pedig Szfeptagoriának nevezik, ami annyit tesz „szent hegy"-, azért, mert itt sok görög remeteszerzetes él, akiket calogeri-nek neveznek; ez volt a híres vitéznek, Achillésznek a hazája, Itt törték be először a lovakat, és itt vertek először aranydénárokat..."
"és miután diadalt arattak, Attilát, aki azon hét vezér közül, akik Szkitiából kijöttek, a leghatalmasabb volt, egy akarattal megválasztották és maguk fölé királlyá emelték; és elfoglalták az egész földet és ott laktak, és attól az időtől a magyarokról, akiket más néven hunoknak is hívnak az egész földet Hungáriának nevezték;"
Ilyen mesebeli "érdekességekből" áll az egész krónika, ami szintén inkább egy legenda/mese gyűjtemény mintsem egy történelmi mű. Egyébként a krónikában a Románokat Macedóniában élő népként írják le, és Erdélyben nem említik őket... De az tény és való, hogy a krónika szerint Pannóniából Székesfehérvár környékéről mentek oda.
6.) Ricardus barát 1236-ban hét magyar törzsfőt említve leírja, hogy Pannóniában járva találkoztak vlach lakossággal, valamint Spalatói Tamás ugyanezt említi.
Nem, nem Vlachokat említ, csak a "rómaiak legelői"-re van utalás mind a kettő krónikában.
Richardus:
"Ricardus barát 13. század eleji beszámolója szerint egy elveszett magyar krónika - A keresztény magyarok cselekedetei - szerint Magyarországot a rómaiak legelőinek nevezték, mielőtt a magyarok meghódították volna." - Kristó Gyula
Spoletoi Tamás, Salonitana Historia:
"Körülbelül ekkoriban a massageti fajának egy része, aki kijött vidékükről, amelyet Magerianak hívnak, nagy tömegben érkezett, pusztulást és pusztulást hozva; elfoglalta egész Pannóniát a Duna két oldalán. Mert annak a vidéknek a lakói, miután meggyilkoltak, mások pedig szolgaságba estek, azon a síkságon helyezkedtek el; mert az emberek ritkasága miatt alkalmas volt állatok etetésére, amelyekből a sokaság főként magának táplálkozott. Ez a vidék állítólag az ókorban a rómaiak legelője volt. Ezért elkezdték állandó háborúkkal fertőzni a környező vidékeket, lerombolni a templomokat és sanyargatni a keresztényeket. Mert nagyon kegyetlen pogányok voltak, eleinte hunoknak, utána magyaroknak hívták őket. Állítólag ezek előtt az idők előtt Attila vezér, a keresztények legádázabb üldözője érkezett ki az említett vidékről. Péter érsek volt az Úr kilencvenkilencven esztendejében, Tirpimiris és Muncimir, fiai, királyai idejében. Paulus érsek volt az Úr ezertizenötödik évében, Basil, Konstantin és Cresimiris császárok, patríciusaik és a horvátok királyai idejében."
Szóval ez a kettő krónika nem említi a Vlachokat, csak azt a középkori hagyományt, ami szerint Pannónia volt a "Rómaiak legelője" sőt Deuili Odo "Keresztes Krónikája" szerint egyenesen Iulius Caesarnak volt ez a föld a legelője. Az, hogy ez, hogy jön a románokhoz, azt nem tudni.
Szóval ez a pont is egy egyszerű hazugság.
7.) Az 1140 és 1160 között keletkezett Nibelungok költeménye megemlíti Attila esküvőjét és a vlachok jelenlétét azon.
Itt is arról van szó, hogy a románok csak azt a részt ragadták ki ami nekik tetszik, és az énekek többi részét figyelmen kívül hagyták, mert különben kiderülne, hogy ez csak egy mese és semmi több, sőt még akkoriban is csak egy meseként kezelték.
A krónika egy fontos eleme egy sárkány megölése:
"Ezt tette. Soha többé nem nyert harcos ilyen hatalmas erőt. Még többet tudok róla: tudok róla, hogy a hős megölt egy sárkányt, és megfürdött a vérében, úgyhogy a bőre olyan lett, mint a szarv. Ezért nem vágja meg őt semmilyen fegyver, ahogyan azt már sokszor láttam. Annál jobban kell üdvözölnünk ezt az urat, hogy ne érdemeljük ki az ifjú harcos gyűlöletét. Olyan bátor ő, hogy barátunknak tartsuk, mert erejével már sok csodát tett."
Valamint, látható, hogy az énekek a 12. századot vetítik vissza, hiszen több olyan nép/város/ország is szerepel benne, akik bőven nem voltak még jelen a hunok idején:
"Medelickből a nép sok gazdag aranypoharat hordott a kezében, amelyben bort kínáltak az idegeneknek az országúton. Így köszöntötték őket. Ott lakott egy Astolt nevű magas házigazda is, aki megmutatta nekik az utat Ausztria felé, Mautern felé, a Dunán lefelé."
"Az oroszok és a görögök közül sokan lovagoltak ott. A lengyelek és a vlachok (Wallachiaiak) jó paripáit látták, gyorsan vágtattak és nagy erővel lovagoltak. Mindegyikük megmutatta földjének szokásait. Kijev földjéről sok harcos és a vad Besenyő lovagolt. Íjjal gyakran lőttek az ott repkedő madarakra; egészen a fejükig húzták a nyilakat az íjakon."
Tehát ez az érv is egy kontextusból kiragadott mozzanat.
8.) Rudolph von Ems 1250 körül írt Weltchronikja említi a Pannóniában élő vlachokat.
Hát "sajnos" ez sem igaz :(
A krónika szövege így van:
"Azon a helyen, ahol a saját hegyi vonal megkezdődik, Marzilie útbaigazítást kér és nyújt, és tovább terjed, mint a német föld, az a hely, ahol az a föld véget ér, és a tenger az országával összeér, és ahol az Appenninek hegysége van, mint azt nevezik, és megosztja a szélzúgó országot a német földtől azon túl, ahol Magyarország kezdődik. A határain belül sok föld és királyság fekszik, és sokféle emberek lakják, akik különféle nyelveken beszélnek és különbözőképpen viselkednek. Azon belül Magyarország határain belül van egy szűk kapu és előtte a határőrségek, sok vadidegen emberekkel, akik keresztényellenes nyelveken beszélnek, valamint a Valwen és a vad Vlachin emberek is, akik ezen a hegyek túloldalán élnek, ahol az országuk kezdődik. Magyarország belsejében vannak azok a földek, amelyeket itt említenek, a szűk kapu határain belül." (Ez az egyetlen rész a krónikában ahol a Vlachok meg vannak említve!)
Hát igen, semmi Pannónia csak annyi, hogy 1277-ben a román "vademberek" még Erdély túloldalán laknak...
Egy szó mint száz, a 8. "érv" is egy hazugság.
9.) 545-ben Prokopiosz megemlíti egy Ant (egy szláv vagy alán, a mai Moldvából) trükkjét, aki állítólag bizánci hadvezérnek adta ki magát azzal, hogy a latin nyelv egy olyan formáját beszéli, amelyet azokon a vidékeken tanult.
Ezzel csak egy apró gond van, hogy nincs ilyen. Én magam számtalanszor olvastam Prokopiosz minden művét, és ilyen rész egyszerűen nincs!
De itt van a link, az összes Prokopiosz műhöz, ha érdekel valakit nyugodtan nézze meg: Prokopiosz összes műve
Prokopioszt nagyon sokat keverik szeretett keleti szomszédaink, mert az egész "Procopius említi a románokat" dolog, egy 1911-es Britannica cikkből ered, ahol leírják, hogy ő az egyik első aki "Románszerű" helyneveket említ pl: Skeptekasas, Burgulatu, Lοupofantana, Gemellomountes, stb, a gond csak az, hogy ezeket Prokopiosz, nem az egykori Dákiába, hanem a mai Szerbia déli részén említi... Ez a mese, pedig valahogy ebből alakult ki, mert egy hasonló rész tényleg van a műben, de annak semmi köze a latin nyelvhez, vagy bármi hasonlóhoz.
Szóval a kilencedik "érv" egy egyszerű hazugság.
10.) Az Oguzname krónika, a legrégebbi létező török krónika, amely említést tesz a kunok hadjáratáról, megerősíti a "vlachok országának"; (Ulaqi) létezését a Kárpátoktól keletre 839-ben, és megerősíti, hogy a régió jól szervezett és erős hadsereggel rendelkezett.
Ez az érv is tudatos hamisítás eredménye, mivel a krónika így hangzik:
"Mivel Ogus-Chan és seregének vezető tisztjei erre az alkalomra magukkal hozták feleségeiket is, egyik tábornoka, aki már részt vett a csatában, otthagyta terhes feleségét. A nő nem talált más menedéket, mint egy öreg, odvas fa, amelyben elbújt. Amikor a vajúdás fájdalmait legyőzte, fiút szült. A Kán, aki értesült erről a kalandról, elhatározta, hogy gondoskodik a gyermekről, és felnevelte, tekintettel arra, hogy elveszítette apját, a Pizak becenevet kapta, ami a régi török nyelvben üres fát jelent. Miután a fiú elérte a megfelelő kort, Ogus-Kán jelentős hadsereget adott neki, hogy hadba vonuljon az uruszok, ulakok, madzsarok és baskírok ellen, akik ezen folyók partján éltek. A Tin, Attel és Jaigik folyók partján..."
Ha megnézzük, a földrajzi neveket, valamint az említett népeket, akkor egyértelmű, hogy az Urál környékéről van szó, sok ezer kilóméterre a Kárpátoktól.
- Tin = a Don folyó régi neve
- Attel =a Volga folyó régi neve
- Jaigik = az Urál folyó neve mind a mai napig a Baskírban
Valamint "Ulakok, Madzsarok, és Baskírok".
Ez a Magna Hungáriában maradt Magyarokat a baskírokat, és a sok forrás által az Urál környékén elő Bulak türkök nevét említi. Ha nem az Urált írná le a monda, akkor az azt jelentené, hogy Oghuz kánék egy közel 3000 kilométeres hadjáratra indultak a Kárpátokig, és nem pedig az akkoriban ténylegesen az államuk határán lévő Urálhoz. Nem mellesleg, arról, hogy ebben az időben tényleg voltak csatározások a türkök, és az Uráli népek között, arról több tibeti forrás is van. (Azt az apró tényt, pedig meg se említsük, hogy Baskírok soha nem éltek a Kárpát-medencében, de a műben szereplő folyók által közrehatárolt területen viszont igen.)
Azt hogy ehhez a románok hogyan költötték hozzá a "jól szervezett" és hasonló mondatokat, elképzelésem sincs.
Így ez az érv is egy tudatos félremagyarázás.
11.) Ibn al-Nadīm 998-ban kiadta a Kitāb al-Fihrist című művét, amelyben megemlíti a "törököket, bolgárokat és vlahokat", a vlachok helyett a blagha nevet használja, és a Kárpátok mellé helyezi őket.
Ismét egy tudatos ferdítéssel állunk szembe, mivel a mű egyértelműen leírja, hogy türk vagy azokhoz rokon (lovas nomád) népekről beszél. Ezt úgy tudom, a legszebben megmutatni, hogy leírom a krónika szövegét, és azt a részt, amit a román történészek kihagynak azt vastaggal szedem.
A krónika: "Megjegyzések a türkökről és a hozzájuk kapcsolódókról. A türköknek, a bolgároknak, a blagháknak, a burghászoknak, a kazároknak, a llanoknak és a kis szemű és szélsőségesen szőke típusúaknak nincs írásuk, kivéve, hogy a bolgárok és a tibetiek kínai és manicheus írással írnak, míg a kazárok héberül. A türkökről szóló információim azok, amelyeket Abu al-Haszan Muhammad ibn al-Haszan ibn Ashnas mesélt nekem."
Nos, ezt szerintem nem kell hosszasan magyarázni, a szöveg a napnál is világosabban leírja, hogy itt a türk népekről van szó.
Tehét, ez az "érv" egy tudatos ferdítés eredménye.
12.) A IX. századi Anania Sirakacihoz köthető örmény geográfia megemlíti a "Balak" (Vlach) nevű országot Erdélyben.
Ez azért érdekes, mert ezt még a "Román Akadémia" is elismerte a 90-es években, hogy ez a forrás "baki". A könyvekben mindig Anania Sirakaci művére hivatkoztak, a román történészek, azonban a 60-as években először a művet "felfedező" román történészen kívül senki nem olvasta el, hogy mit is ír a krónika, és csak másolták tovább ezt a téves, véleményem szerint tudatosan hamisított állítást. A lepel ott hullt le, hogy a Magyar Tudományos Akadémia is felfedezte a szöveget, és a magyar kutatók csodálkozva vették észre, hogy a krónikában nincsen semmiféle "Balak" állam, hanem így szól az adott rész:
"A déli oldalon van maga Trákia, az északi oldalon pedig Dácia nagy országa, ahol a huszonöt törzset alkotó szlávok laknak, akiknek a helyére betörtek, azok a gótok, akik Skandia szigetéről jöttek, amelyet a germánok Emiosznak neveznek."
Szóval ez az érv, még csak nem is a szokásos Román félrebeszélés, hanem tudatos hamisítás eredménye.
13.) A római gót író, Jordanes, aki Moesiában nevelkedett és ismerte a terület etnikai jellegét, a 6. században azt írta, hogy a rómaiak csak a légióikat költöztették el Dáciából, a lakosságot nem, Aurelianus császár, aki innen hívta légióit (evocatis exinde legionibus), Moesiába telepítette őket, és ott, a másik oldalon, Dacia Mediterranea-t és Dacia Ripensis-t alapította.
Mielőtt elkezdenénk, szeretném ha mindenki jól megjegyezné, a "Jordanes, aki Moesiában nevelkedett és ismerte a terület etnikai jellegét" részt.
Kezdjük a Jordanes "Romana" címü művében szereplő idézettel:
"A Markomannok és a Kwadok azon a Valeria vidéken, amely a Dráva és a Duna között terül el, ekkor ugyanezen vezető által elnyomva, a rómaiak és a barbárok közötti határokat Noricumban és Moesián keresztül kijelölték. A dakok azonban ezután már Traianus uralkodása alatt, miután legyőzte vezérüket, Decebalo királyt, a Dunán túli földterületekre, amelyek ezer mérföldnyi területet foglalnak el, tartománnyá tette. Gallienus uralkodása alatt azonban elveszítette őket, miután Aurelianus császár onnan kihozta a légiókat, és Mysia-ban csapott össze velük, ahol egy részüket a Dél-Dácia mediterrán részén és a Duna mentén fekvő Dáciát és Dardaniát egyesítette."
A szövegben nem szerepel az, hogy Aurelianus csak a légiókat "vezetné" ki onnan, egyszerűen csak ezzel a szófordulattal írta le a római kivonulást Dáciából. Erre az is egy hatalmas bizonyíték, hogy Jordanes egyik forrása Eutropius volt, aki ezt az eseményt így írja le:
"A Dácia tartományát, amelyet Traianus a Dunán túl alakított ki, feladta, kétségbeesve, miután Illyricum és Moesia teljesen kiürült, és nem volt képes megtartani azt. A római polgárokat, eltávolította Dacia városaiból és földjeiről, és Moesia belsejében telepítette le, azon területet Daciának nevezve, amely most a két Moesiae között húzódik, és amely a Duna jobb oldalán található, amint az a tenger felé halad, míg a Dacia korábban a bal oldalon volt."
Eutropius csak úgy mint az összes többi római forrás egyértelműen közli, hogy nem csak a légiók lettek kihozva a területről, hanem a teljes népesség. Értelmetlen is lett volna az adófizető népességet otthagyni, hiszen Eutropius világosan közli, hogy az elnéptelenedd provinciákat akarta feltölteni a császár a dáciai népességgel.
De most térjünk vissza Jordanesre és az első mondatra, amit meg kellett jegyezni, hiszen Jordanes valóban jól ismerte a terület etnikai jellegét, és a Getica című művében többször is részletesen leírja azt.
Nézzük:
"Az ősi Dáciát értem, amelyet most a gepidák népe birtokol. Ez a Gothia, amit ősöseink Dáciának neveztek, és most, ahogyan már mondtam, Gepídiának hívják, akkoriban keleten a Roxolani határolták, nyugaton a Jázigok, északon a Szarmaták és Basternae, délen pedig a Duna folyó. A Jázigokat csak az Aluta folyó választotta el a Roxolaniktól."
"Ezen túl belső Dácia, melyet egy gyűrű védi a meredek Alpokkal, északon baloldali oldalától, a Visztula folyó eredetétől a Venedek népének népes településein át. Ezek, bár nevük változik a különböző törzsek és lakóhelyek szerint, főként 'szlávoknak' és 'Antoknak' nevezik őket. A szlávok Novietunum városától és a Mursiai nevű tótól kezdve egészen a Danasterig és északon a Visclaig táboroznak. Mocsarakban és erdőkben élnek falvak helyett. Az Antok pedig, akik közülük a legkülönlegesebbek, ahol a Pontus-tenger kanyarul, a Danastertől egészen a Danaperig terjednek, mely folyókat sok napos gyaloglással választják el egymástól."
Valamint, a fent említett "Romana" című művében:
Mint látható, Jordanes aki "Moesiában nevelkedett és ismerte a terület etnikai jellegét" nem említ Vlachokat/Románokat, vagy bárminemű feltételezett ős román népességet.
Tehát ez az "érv", nem más mint egy szövegrész tudatos kiragadása és átdolgozása, azaz hamisítása.
14.) A bizánci krónikás, Priszkosz rétor 448-ban említi a Dunától északra élő latinul beszélő lakosság jelenlétét.
Ez az érv is nagyon érdekes, hiszen Priszkosz rétor világosan fogalmaz:
"Azt kiáltotta, hogy „khaire” (üdv), én pedig elcsodálkoztam, hogy szkíta létére görögül beszél, hiszen igaz, hogy ezek, mint vegyülék nép, szeretik használni a hun, akár a gót, akár pedig az ausóniai* (latin) nyelvet – ez utóbbit azok, akik kereskedelmi kapcsolatban állnak a nyugati rómaiakkal –, de nem könnyű köztük olyat találni, aki görög nyelven beszél, kivéve azokat, akiket hadifogolyként hoztak Thrákiából és a tengermelléki Illyriából."
Szerintem ezt nem kell hosszabban ecsetelnem, a szöveg egyértelmű, csak azok beszélnek latinul, akik kereskedők, és nem valamiféle helyi római lakosság. Tehát ez az "érv" is egy tudatos hamisítás eredménye.
*Az ausonok ókori itáliai népcsoport voltak. Az ókori/középkori görög írok sokszor használják a nevüket, a "latin" szó szinonímájaként. (pl: Lycophron, aki a művében az itáliai népeket, "ausontanoknak" nevezi, valamint egész Itáliát, az "ausonia" jelzővel illeti.)
15.) Konstantin császár a "De administrando imperio" VII. fejezetében említi a Duna torkolatánál élő római/román lakosságot.
Itt ismét egy szöveg tudatos hamisításával állunk szemben, nézzük:
"A Dnyeszter folyó ezen az oldalán, Bulgária felé néző részén, ennek a folyónak az átkeléseknél, elhagyott városok találhatók: az első város az, amit a besenyők Aspronnak neveznek, mert a kövei nagyon fehéreknek tűnnek; a második város Toungatai; a harmadik város Kraknakatai; a negyedik város Salmakatai; az ötödik város Sakakatai; a hatodik város Giaioukatai. Ezek között a régi városok épületei között néhány megkülönböztető nyomra bukkanni, templomok és pórusos kőből faragott keresztek, ezek miatt néhányan őriznek egy hagyományt, hogy régen rómaiak telepedtek meg ott."
Így van, itt nem Római városokról van szó, hanem elhagyott városokról, ahol templom romok vannak és pár ember úgy gondolja, hogy régen rómaiak lakhattak ott... és a drága keleti szomszédaink ebből csináltak nyüzsgő román városokat... nem tudok mit mondani.
16.) Porphyrogennelos (912-959) a román lakosságról írva rómaiaknak nevezi őket: "Rómaiaknak hívják őket, és ezt a nevet a mai napig megőrizték."
Itt szintén Konstantin császár azonos írásáról van szó, mint az előző pontban, hiszen a Porphyrogennelos név a császár "beceneve" volt ami annyit tesz "bíborbanszületett". Ebben a pontban azonban mi is megnézzük a szöveget, főleg azt, hogy mit ír Erdélyről, és arról, hogy kik laknak ott.
De előbb nézzük, itt mit "találtak" a románok:
"A császár Diocletianus nagyon kedvelte Dalmátia vidékét, és így embereket hozott a családjukkal Rómából, és oda telepítette őket Dalmátia vidékére, és őket „Romaniként” nevezték el, mivel Rómából költöztek át, és ez a név máig rájuk vonatkozik. Most ez a császár Diocletianus alapította a Spalato városát, és épített benne egy olyan palotát, amelyet semmiféle nyelv vagy toll sem tud leírni, és az ősi fényű maradványai ma is fennmaradtak, bár az idő hosszú eltelte nagy pusztítást végzett velük..."
"A fent említett szlávok átvették a rómáni fegyvereket és zászlókat, valamint a többi katonai jelvényt, majd átkeltek a folyón, és eljutottak a határfokhoz. Amikor a helyi Románik meglátták őket, és látták a saját embereik zászlóit és felszereléseit, azt hitték, hogy ők a saját embereik, ezért amikor a fent említett szlávok elértek a határfokhoz, átengedték őket. Miután átjutottak, azonnal kiűzték a Románikat, és birtokba vették a fent említett Salona városát. Ott letelepedtek, és ezután fokozatosan fosztogatásokba kezdtek, lerombolták a Románikat, akik a síkságokon és a magasabban fekvő területeken éltek, és birtokba vették a földjeiket. A megmaradt Románik menekültek a part menti városokba, és ma is birtokolják őket, nevezetesen a Decatera, Ragusa, Spalato, Tetrangourin, Diadora, Arbe, Vekla és Opsara városokat, az ott lakókat ma is „Romániknak” nevezik."
Amint az a szövegből is kristály tisztán látszik, ez a passzus a Dalmáciai latin városok kialakulását írja le, és nem pedig valamiféle szláv-román háborút Erdélyben.
Így ez az "érv" ismét egy tudatos félrevezetés eredménye.
De most nézzük meg mi is! Mi mit találunk a szövegben? :)
17.) A valamikor a X. század második felében készült úgynevezett Suidas lexikon egyik bejegyzése azt állítja, hogy a dákokat most már besenyőknek nevezik. Ez csak azt jelentheti, hogy a besenyők uralkodtak a helyi lakosság, a dákok/románok felett.
Sőt Ióannész Zónarasz is azt írja, hogy "a Besenyőket Dákoknak hívták régen"!
Természetesen nem erről van szó. Ezt úgy hívjuk "hisztorizálás" vagy "klasszicizálás" a lényege, hogy egy szerző az adott területen élő népet a régen ott lakott antik népnek a nevén szólítja, ez főleg a bizánci krónikákban figyelhető meg, de néha a nyugati vagy arab krónikákban is megjelenik. (a Suidas lexikon is egy bizánci mű)
A következő "érv" cáfolatánál is jól fog ez látszódni, ahol Anna Komnéné bizánci hercegnő krónikájáról lesz szó, és ahol a besenyők a "szkíták", a magyarok a "dákok", és "szarmaták" az úzok.
De ugyan ezen indok miatt hívták az arab krónikák "franknak" a kereszteseket, vagy a már fent említett Spoletoi Tamás is ezért hívja a magyarokat Masszagétának, mert úgy tudta ők éltek a Meotisz mocsarak környékén ahonnan a magyarok jöttek.
Nézzünk rá egy másik példát is, az alábbi szöveg León diakónus krónikájából származik, ahol a Bulgárokról beszél, de Moeziaiaknak nevezi őket, mert ott éltek ahol az egykori Moezia volt:
"Bardas felé fordulva (aki épp mellette ült, miután caesarnak kiáltották ki), zavarodottságában megkérdezte tőle, miért követelik a moeziaiak az adót a rómaiaktól: "Véletlenül szolgává nem nemzett engem? Engem, a tisztelt római császárt, a legnyomorultabb és legutálatosabb néphez adó fizetésére kényszerítenek?" Ezért parancsolta, hogy az nagyköveteket azonnal arcul üssék, és azt mondta: "Menjetek, és mondjátok el a bőrt rágó uratoknak, hogy a legnagyobb és leghatalmasabb római császár azonnal jön a ti földetekre, hogy teljes egészében kifizesse nektek az adót, hogy megtanuljátok, ti, akik őseitek által háromszorosan rabszolgák vagytok, hirdessétek a római uralkodókat mestereitekként, és ne követeljetek tőlük adót, mintha rabszolgák lennének."
A krónikában itt éppen egy "moeziai" azaz Bulgár követet fogad a Bizánci császár.
Tehát ez az érv, egy egyértelmű túlgondolás a románok részéről, és a krónikaismeret tudatos figyelmen kívül hagyása.
18.) Anna Komnéné bizánci császári hercegnő, 11. századi a Dunától északra élő dákokról ír.
Igen, ez így van. Egy apró probléma van ezzel az egésszel, hogy Anna a Magyarokat tekinti a Dákoknak.
Miért is a Magyarok a Dákok? (Egyébként, ha a legújabb E. R. A. Sewter fordítást veszi meg valaki a könyvnek, akkor ott is az szerepel, hogy "Anna a magyarokat értette a dákok alatt" a könyv végi magyarázatban.)
Először is fontos leszögezni, azt amit már az előző pontban is leírtam, hogy a Bizánci írók szerették a régi ókori népek után elnevezni, azokat a népeket akik akkor azon a helyen éltek, ahol az ókori nép, ez rengeteg bizánci műben felbukkan, és teljesen megszokott. Ebben a szövegben Anna a magyarokat azért hívja Dáknak mert a Magyarok éltek az egykori Dácia területén.
De bizonyítsuk be ezt az állítást:
1078-ban Tzelgu az Úz törzsfő hadjáratot indított a Bizánciak ellen, amiben a magyarok is részt vettek. (nagyon valószínű, hogy a Magyar királyság bérelte fel az Úzokat, hogy támadják meg a bizánci birodalmat) Erről Anna így emlékszik meg:
"Ahogy a tavasz közeledett, Tzelgu, a Szittyák [Úzok] hadseregének legfőbb parancsnoka, egy vegyes hadsereggel, mintegy nyolcvanezer fővel, melyet szarmaták[Besenyők], szittyák[Úzok] és a dák hadsereg egyes egységei alkottak, akik felett Salamon volt a vezető, átkelt a Dunán, és kifosztotta a Chariopolis környékén lévő városokat."
A krónikában elbeszélt esemény egybeesik azzal időszakkal, amikor Salamon későbbi magyar király (Salamon magyar király 1063 – 1074. március 14.) rendszeresen támadó hadjáratokat vezetett a bizánci birodalom bulgáriai várai ellen az úzokkal és besenyőkkel együttműködve. Tehát a "dákok" vezére Salamon az nem más mint a későbbi magyar uralkodó. Ez történelmileg más dokumentumokból kristály tisztán kimutatható!
Anna Komnéné később megemlíti azt is, hogy a keresztes hadak Dácián át lépnek be a bizánci birodalomba:
"És mindannyian annyira buzgók és lelkesek voltak, hogy minden útjuk tele volt velük. És azokat a frank katonákat egy fegyvertelen sereg kísérte, mely számosabb volt, mint a homok vagy a csillagok, pálmaágakat és kereszteket cipeltek vállukon; nők és gyerekek is eljöttek az őket kísérő országokból. Látványuk olyan volt, mint sok folyó, amely minden irányból ömlik, és Dácián keresztül haladtak általában mindnyájuk seregével."
Ennél a résznél szeretnék betenni egy képet is, mivel ezzel egyből érthetővé válik ez az idézet.
Valamint a "dákok" uralkodóját úgy hívják, hogy király:
"A császári udvar tagjai voltak: Sebastus Marianus, Tacupertus fia Roger, Peter Aliphas, Gelielmus Ganze, Richard Printzitas, Iosphre Male [valószínűleg Geoffroi de Mailli], Raoul fia Hubert, Paul a Római és a azok a követek, akik a dákok nevében érkeztek a král küldöttsége..."
A "Král" szó, a külföldi forrásokban a magyar "király" szó "fordítása". Ez különben sok másik forrásban is szerepel, mint például a Tarikh Djihan Kushai és in Yuanshi írásában is, akik a Tatárjárásról számolnak be:
"A mongol hadsereg fő ereje aztán a baskírok (magyarok) felé rohant, és áttört a kelar sátráig, elvágva sátrának köteleit. Amikor a baskírok (magyarok) meglátták kelaruk sátrának összeomlását, menekülni kezdtek, de csak kevésük menekült meg, az egész ország visszahátrált az invázió elől. A győzelem a mongolok egyik legdicsőbb tettének számít."
Valamint végül, de nem utolsó sorban, a Anna Komnéné a művében nem Dáknak, hanem Vlachnak hívja a románokat:
"Részben azért, hogy újoncokat toborozzon a bolgárokból, valamint a köznyelvben vlachoknak nevezett nomád törzsekből, másrészt bármilyen ló- vagy gyalogsági katonából aki jelentkezett bármelyik országból."
"Amikor közel ért Larissza területeihez, és átlépte a Cellák dombját, elhagyta a közútat és a helyi nevén Cissabusnak nevezett dombot, majd lefelé vonult Ezeba felé; ez egy vlach falu, közel Androneiahoz." (Ma Észak-Macedón-Görög határ)
Tehát amint ez látszik, a szöveg gondos elemzéséből, a szövegben szereplő "Dákok" nem a Románok, hanem a Magyarok. Így ez az "érv" is egy tudatos félremagyarázás eredménye.
19.) Snorri Sturluson és más viking mondák a 11. században "Blakumenekről" azaz románokról írnak a mai Románia területén.
Ez az "érv" ismét csak a románok önmaguk "történelméhez" való jóhíszeműség miatt születhetett meg, hiszen a szövegből tökéletesen kiderül, hogy ezek a "Blakumenek" lovas nomádok és pogányok. A románokra viszont nem volt jellemző a lovas nomád életmód, és ebben az időben már biztosan keresztények voltak. Ez a témával foglalkozó nem román történészeknek is feltűnt, mint például Omeljan Pritsak ukrán történésznek, aki hosszasan elemzi, hogy szerinte a Kunok vagy valami más türk nomád népet kell, hogy jelöljön ez a megnevezés.
Nézzük a szövegeket:
"Ez neki könnyebb volt elveszíteni a zászlaját, mint az életét," mondta Eymund, "és értettem, hogy elmenekült, és a tél során Tyrklandban [Besenyőföld] tartózkodott. Most azt tervezi, hogy újabb hadsereget vezet [Jarizleifr] ellen. Összegyűjtött egy legyőzhetetlen sereget Tyrkir [Besenyő], Blökumen és jó néhány más kellemetlen emberekkel, és azt is hallottam, hogy igen valószínű, hogy feladja keresztény hitét (ezek miatt a pogányok miatt), és mindkét királyságot ezeknek a kellemetlen embereknek adja át, ha sikerülne elvennie tőled [Jarizleifr] Oroszországot." - Eymund's Saga (13. század)
"Egyszer történt Görögországban, amikor Kirjalax volt az uralkodó, hogy hadjáratot indított Blokumannaland ellen. Amikor a Pezina síkságokhoz ért, egy pogány király jött szembe vele egy megszámlálhatatlan sereggel. Sok lovas kísérte, és sok nagy szekér volt vele, amelyeken nagy lövész rés nyílások voltak. Amikor éjszakai állásukra készültek, felsorakoztatták a szekereket egymás mellett, sátrak nélkül, és nagy árkot ástak körülöttük; mindez olyan védelmet nyújtott, mint egy vár. A pogány király vak volt." - Snorri Sturluson Heimskringla (13. század)
A második szöveg ezután a passzus után, leírja, hogy a görögöket hogyan verik meg először a lovas nomád pogányok, de aztán a verégek segítségével végül győzedelmeskednek.
A szövegrészletekből jól látszik, hogy ezek a "Blakumenek" mindig lovas nomád pogányként szerepelnek, amik közül egyik sem jellemző a románokra, és ebből látszik, hogy ez az "érv" is csak egy téves elmélet beleerőltetése a szövegbe.
20.) Hypatianus kódex azaz a "Ipatiev krónika", a vlachok említ a X-XII. században a Dnyeszter mellett és Podóliában.
Ez egy teljesen téves "érv" a krónikában soha nem szerepel a Vlach szó!
A románok itt a "Bolokhovian" törzsre szeretnék ráhúzni a "román" jelzőt, azonban ez a feltevés teljesen téves, hiszen a Bolokhovianok egy szláv nép voltak, és ezt bizonyítani is fogjuk.
Nevük a szláv település "Bolokhov"/"Bolokhovo" nevéből származik.
Az elsődleges forrás róluk a Hypatianus kódex, mivel ez az egyetlen korabeli forrás, amely említi őket. A krónika alapján a történészek szerint a Bolokhovok földje a Halicsi, Volhíniai és Kijevi Fejedelemséggel volt határos. Ezen a területen ebből az időből, csak szláv és egy kevés türk régészeti letetet találtak a régészek, latint vagy románokra utalót nem!
A szöveg leírja [Hypatianus kódex], hogy amikor Mihail, Csernyigov hercege és Iziaszlav, Novgorod-Szeversk hercege kérte a szabadon bocsátásukat, a bolokhovi hercegeket "testvéreiknek" nevezték.
Hypatianus kódex azt is megemlíti, hogy a bolokhovi fejedelmek családi kapcsolatban álltak a Halicsi Fejedelemség bojáraival. Ez azért érdekes, mert ezek az szláv fejedelemségek akkoriban csak a Kijevi Rusz többi szláv maradványhercegségével házasodtak az esetleges egyesülés reményében. Miért házasodtak volna hát románokkal? Nem volt rá okuk!
Így ír a szöveg a bolokhovokkal való béketeremtésről:
"Elfoglalta a következő bolokhovi városokat: Derevic, Gubin, Kobud, Kudin, Boz'skyj és Djad'kov városát."
Érdekes módon a települések mind szláv neveket viselnek, és a régészeti ásatások is szláv jelenlétre utalnak a feltárt települések között. Sőt Bolokhovianok anyagi kultúrájának jellegzetes szláv jellegét, a régészek egész sora írta már le. A nem román régészek közül, senki nem tekinti a Bolokhovianokat románnak!
Nem mehetünk el amellett a tény mellett sem, hogy a szövegben a bolokhovok "Knyaz" szláv néven hívták a nemeseiket. A "Knyaz" egy hagyományos szláv cím, amelyet a középkorban királyi és nemesi címként is használtak. Más népeknél ez nem volt jelen!
Ez az tehát nem más mint egy régészet által bőven cáfolt felvetés.
21.) Maurikiosz császár a sztratégikonjában leírja, hogy a Dunától északra Románok élnek.
Itt is egy tudatos szövegmanipulációval van dolgunk, semmi többel.
Kezdésnek nézzük meg a románok által kiragadott szövegrészletet:
"Mivel sok király van közöttük, [ a szlávok között ] akik mindig ellenségeskednek egymással, nem nehéz meggyőzéssel vagy ajándékokkal megnyerni közülük néhányat, különösen a határhoz közelebb eső területeken élőket, és aztán megtámadni a többieket, hogy közös ellenségeskedésük ne egyesítse őket, vagy ne hozza őket egy uralkodó alá. Az úgynevezett menekültekre, akiknek az utak kijelölésére és bizonyos információk biztosítására van megbízásuk, nagyon oda kell figyelni. Még néhány római is engedett az időnek, megfeledkezik saját népéről, és inkább az ellenség jóindulatát akarja megnyerni. Azokat, akik hűségesek maradnak, újra meg kell gyámolítani, a gonosztevőket pedig meg kell büntetni. A túlsó vidéken talált élelmiszert nem szabad egyszerűen elpazarolni, hanem teherhordó állatokkal és csónakokkal a saját országunkba kell szállítani. Az ottani folyók a Dunába ömlenek, ami megkönnyíti a hajóval való szállítást."
Ennek a szövegnek a cáfolatához, érdemes utánanézni, hogy ki és hogyan találta meg a szöveget. A szöveget Petre P. Panaitescu román történész "találta" meg. De miért is tettem a találta szóhoz idézőjelet? Nos azért mert a fasiszta román történész rosszul olvasta a szöveget. A krónikában a görögök jelzője volt a "római" szó, mivel bizánc magát tartotta (jogosan) a római birodalom örökösének. Panaitescu a szöveg ezen részén szereplő "római" szót úgy látta, hogy a görög "Ρωμαίοὶ" szó az "romanoi" ami nem egyezik a bizánciak által használt "romanioi" megnevezésre. Ezért hosszas fejtegetésbe kezdett könyvébe, hogy ez a pár betű egy új népességet kell, hogy takarjon azaz a Dákorománokat és nem a görögöket. A fasiszta román történész azonban tévedett (vagy tudatosan hazudott) mert a szövegben szereplő "Ρωμαίοὶ" szó az nem "romanoi" hanem "romanioi" azaz a Bizánciak görögökre használt önmegnevezése. Így ezek a rómaiak görögök kellettek, hogy legyenek. Abban igaza van, hogy ha a szöveg egy másik torzul néven hívta volna ezeket a rómaiakat, akkor az esetleg tényleg nem a görögökre utal, mert ahogy azt a De Administrando Imperioval foglalkozó részben is láthattuk, a bizánciak adtak olyan neveket latinoknak, ami hasonlít a rómaira, mint ott a Romani, de itt nem ez történt. Elég érdekes lenne, ha egy szöveg csak egy bizonyos népcsoportra hivatkozva használna egy nevet, de teljesen véletlenszerűen egyedül ebben a részben egy másik népet is így nevezne.
Szintén fontos megemlíteni azt is, hogy míg a Frankok rómainak tartották magukat ésúgy is hivatkoztak magukra, sőt néha más krónikák is így hívták őket (lásd: Anonymus Gesta Hungarorum Veszprém ostroma) addig a bizánciak soha. Ennek a szónak komoly jelentősége volt, mivel ha egy másik népet így hívnak, akkor elismerik a jogát a Római Birodalomra, amit nem engedhettek! Ennek ellenére azt feltételezni, hogy bár a kor másik nagy birodalmát nem hívták így, de egy nomád pásztornépet mégis, abszurdum.
Rész a krónikából, ahol a Római "Ρωμαίοὶ" jelző szintén Bizáncra utal, míg más népeket még véletlenül sem hív így:
"A katonák alapvető hűsége gyakrabban irányult közvetlen parancsnokukra, legyen az római tábornok, mint Belisarius vagy Narses [Görög nevek!], vagy egy teuton [német] vezér."
Tehát ez az "érv" egy hosszú krónikából kiragadott egyetlen egy szó félremagyarázása.
22.) Attila a Hun, a egy középkori feljegyzésben, mint a "Dákok" királya szerepel. ("Attila Rex Hunnorum et Dacorum")
Ennek a rendkívül könnyen cáfolható "érvnek" az alapja az 1358-ban írt Chronicon Pictum-ban szerepel, azaz a Képes Krónikában. A dán, azaz Danorum jelzőt alakítják át a románok Dacorumra. Tény és való, hogy későbbi fordításban is szerepel úgy az adott rész, hogy "Dacorum", de nézzük meg a krónika eredeti szövegét:
Amint az látható a krónika "Danorumot" ír és nem "Dacorumot". Egyébként meg, ha tényleg Dáciára is gondolt a szerző, akkor se kell ebbe belelátni semmit, hiszen ez csak egy területmeghatározás. Ilyen alapon Magyarországot még a 17. században is nevezték úgy, hogy Pannonia, de ez nem jelentette azt, hogy az ősi pannon törzsek még mindig itt éltek a magyarok mellett!
Janus Pannonius (1434. augusztus 29.–1472. március 27.), Pannónia Dicsérete:
"Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!"
Tehát ez a rész nem más mint egy egyszerű félremagyarázás eredménye.
23.) Kekaumenosz a sztratégikonjában lírja, hogy a vlachok a dákoktól származnak és a dunától északra lévő területekről jöttek. (mai Románia)
És végül a leghíresebb román "érv" Kekaumenosz, és az ő Vlachok eredetével foglalkozó passzusa! Ami a pontos szöveg értelmezés után, nem hogy alátámasztani, de egyenesen cáfolja a Dákoromán elméletet!
Nézzük a románok által emlegetett szövegrészt:
"Utódaimnak a következőket tanácsolom: a vlachok népe teljesen hűtlen. és elferdült, és nem hisznek sem az Egyetlen Istenben, sem a császárban, sem az ő rokonaikban, sem a barátaikban. Ők (a vlachok) állandóan igyekeznek mindenkit kihasználni. és állandóan hazudnak és sokat lopnak. Ezenkívül naponta borzalmas esküvéseket tesznek a saját barátaiknak, amelyeket viszont könnyen megszegnek. Testvériségeket és házasságokat használnak arra, hogy megtévesszék az egyszerű gondolkodású embereket. És soha senkihez nem voltak hűségesek, még a régi rómaiak császáraihoz. Ezért Traianus császár harcolt ellenük, legyőzte őket, és rabszolgasorba taszította őket. Királyukat, akit Decebalusnak hívtak, kivégezték, és a fejét egy lándzsára tűzték a rómaiak városának (Róma) közepén. Ezek a "Dakes" [Dákok]és "Besoi" [Besszoszok] nevűek, akik a következő helyeken éltek a Duna és a Saos folyó mellett, amit ma Száva folyónak hívunk, ahol jelenleg a szerbek élnek. Ezek a területek megerősítettek és áthatolhatatlanok. Miközben biztonságban érezték magukat a saját területükön. a rómaiak régi császárai iránti szeretetüket és hűségüket színlelték, de aztán... elhagyják táborukat és kifosztják a római földeket. Emiatt a rómaiak elkeseredtek. és, ahogy leírtam, kiirtották őket. Ezt követően ők (a vlachok) elhagyták azokat a és szétszóródtak Epirusban, Macedóniában és főként Hellaszban [ebben az esetben azt érti, hogy Thesszália/Közép-Görögország]. Nagyon gyávák, mert olyan az alkatuk, mint egy nyúlé, de gyávaságuk miatt merészek is. Kérlek benneteket, hogy soha ne bízzatok bennük. Még ha lesz is forradalom, és szeretetet és hitet mutatnak be, Istenre esküsznek, ne bízzatok bennük!" -- (1078-ban íródott)
Mint látható a szöveg egyértelműen Decebal dák uralkodóval és a Dákokkal azonosítja őket. Ez elsőre egy hatalmas érv lehet a Dákoromán elmélet mellett, de nézzük meg a földrajzi leírását annak a területnek ahonnan ezek a Vlachok származnak.
"akik a következő helyeken éltek a Duna és a Saos [Száva] folyó mellett, amit ma Száva folyónak hívunk, ahol jelenleg a szerbek élnek."
Mint látható ez a terület nem a régi Dáciának felel meg, hanem a mai Szerbia területének. Ezt a szerbekról szóló passzus is megerősíti! De akkor miért lettek Dákok?
A válasz egyszerű, mint említettem a 17. pontban a "hisztorizálás" vagy "klasszicizálás" fogalmát, itt is az történik, és amiért Kekaumenosz dáknak hívja őket, az nem más mint, hogy összekeveri a régi mai románia területén lévő Dáciát, az ő idejében még élénken élő a mai szerbia területét kitevő Dáciai Egyházmegyével. Akkoriban Dácia, nem a mai románia területének számított, hanem annak a területnek ami a mai Szerbia. Így a szöveg egyből értelmet nyer, hiszen a mai Romániában soha nem laktak szerbek, de Szerbiában értelem szerűen igen.
(Egyébként azért ennyire megvető az író a Vlachokkal, mert az író Kekaumenosz apját az 1066-os lázadásban elárulták. Ez is elősegítette a "Dák" hasonlóságot, mert a bizánci udvarban az maradt fent a Dákokról, hogy szavahihetetlenek. Ennek az volt az oka, hogy Trajanusz is azért támadta meg őket mert titokban megszegték a Rómaiakkal a fegyvermegállapodást.)
Tehát ezek a Vlachok a mai szerbiából vándoroltak Macedóniába és Thesszáliába, de erre mi a bizonyíték?
A 11. század elejétől, tehát a szerb krónikák megjelenésének idejétől kezdve létezik a mai Szerbia közepén elterülő terület, az úgynevezett "Stari Vlah". Ez egy népi elnevezése ennek a tájegységnek és a jelentése "Régi Vlah/Vlahföld". Ez a terület az egykori Dáciai Egyházmegyében található, és azon a helyen ahol 1078-ban azaz a szöveg megírásának az idején a szerbek laktak!
Minden klappol, de ha még egy másik a Vlachok eredetével foglalkozó bizánci krónikát is iderakunk akkor teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy Kekaumenosz miért írja ezt, és miért biztos, hogy ez a Vlach őshaza nem a mai Románia, hanem a mai Szerbia területén van.
A krónika nem más mint Nikétasz Khóniatész bizánci író krónikája:
"Miután követei megtették a tárgyalásokat, eljegyzett feleségül vette Béla, Magyarország királyának leányát, aki még nem volt tízéves. Az esküvői szertartást fukarul megünnepelte [1185 vége vagy 1186 eleje], a saját földjeitől szabadon beszedett közpénzekből. Fösvénysége miatt elkerülte a feltűnést, mivel más városokat is feldúlt, amelyek Anchialos körül egyesültek, ezzel arra ingerelte a Haimos-hegy környékén élő barbárokat, akiket korábban moeziánusoknak, most pedig vlachoknak neveztek, hogy hadat üzenjenek neki és a rómaiaknak."
Itt a szöveg a vlachokra "moeziánusok" néven utal, de miért?
Azért mert volt egy Moesia Superior nevű provincia ami szinte megegyezett a mai Szerbia területével, és feltételezhetően ő is onnan eredezteti őket!
Kettő forrás és mind a kettő ugyan onnan eredezteti őket... nem lehet véletlen.
De egy általam csinált angol nyelvű térképet is szeretnék beszúrni ide, hiszen azon válik egyértelművé, hogy miéről is beszél Kekaumenosz!
Sajnos a szöveg nem olvasható rajta (nagyítás nélkül), mert nem lehet elég nagy méretben feltölteni képet erre a felületre, ezért írok ide is egy jelmagyarázatot:
1. kép Kekaumenosz szövege
Piros vonal = Dáciai Egyházmegye határa
Kék színezés = A szerbek által lakott terület 1078-ban (azaz amikor Kekaumenosz megírja a művét)
Fekete kör = "Stari Vlah" azaz "Régi Vlah/Vlahföldek"
2. kép Nikétasz Khóniatész szövege
Piros vonal = Moesia Superior határai
Barna színezés = Haimos-hegy azaz a Balkán hegység
Fekete kör = "Stari Vlah" azaz "Régi Vlah/Vlahföldek"
Amint az a térképen is tökéletesen látszik, a bizánci író nem a "Dunától északról" (ilyen nincs is a szövegben) hanem a mai Szerbia területéről származtatja a Vlachokat, és ezt egy másik bizánci szöveg is megerősíti. Ha összevetjük az időszak történésit, akkor pedig egyértelművé válik, hogy tényleg áramolhatott le onnan latin nyelvű népesség Macedóniába, hiszen az Avar és Szláv betörések lenyomhatták a romanizált lakosságot.
Tehát ez az "érv", egy a szöveg pontos elemzése által könnyen cáfolható próbálkozás.
Vége!
Köszönöm, hogy végigolvastad ezt az elemzést! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése